Egészséges élet

  Az elmúlt évtizedek során étrendünk egyik legdrámaibb változása sóbevitelünk ugrásszerű növekedése volt. Fajunk történelmének túlnyomó részében csupán ahhoz a napi egycsipetnyi sóhoz jutott hozzá, ami természetes módon megtalálható a teljes értékű táplálékokban. Manapság azonban - elsősorban a feldolgozott élelmiszereknek köszönhetően - tízszer akkora mennyiséget veszünk fel ételeink legfőbb ízesítőjéből, mint amekkorát a testünk az évezredek során képessé vált kezelni. Vajon milyen szerepet játszhat a mértéktelen sófogyasztás az elhízás járványában? A táplálkozástani szakcikkek 40 esztendeje hozzák következetesen összefüggésbe a  sóbevitelt  a súlyfelesleggel. 2017-ben a kutatók több mint egytucatnyi témába vágó tanulmány metaanalízisét elkészítve arra a megállapításra jutottak, hogy a fokozott nátriumfogyasztás közel 5 centivel növelheti a derékbőséget. A túlzottan sós étrenden tartott gyerekeknél több mint kétszeres a valószínűsége a hasi elhízásnak - de honnan tudhatjuk biztosan,

  Ha egy peterakás előtt álló tücsköt megtámad egy ragadozó farkaspók, utódai már kikelésükkor fokozottan ragadozókerülő viselkedést mutatnak, és ekként nagyobb eséllyel élik túl az eljövendő póktámadásokat. Úgy tűnik, a nőstény tücsök képes valamiféle figyelmeztető jelzést továbbítani ivadékainak a fenyegető veszedelemről, úgyhogy azok a külső környezethez előre alkalmazkodva bújnak elő a petékből. Hogyan lehetséges ez? A DNS-ük talán nincs eleve „kőbe vésve”? Ugyanez a jelenség megfigyelhető a növényeknél is. Ha veszünk két genetikailag azonos növényt, s az egyiket a napfényben, a másikat az árnyékban neveljük, a napon tartott növény magvaiból olyan sarjak kelnek ki, melyek jobban fejlődnek a napon, míg az árnyékban tartott növény olyan magokat produkál, amelyek hamarabb szárba szökkennek rosszabb fényviszonyok között - noha a két növény genetikailag teljesen azonos. Ugyanaz a DNS, eltérő tulajdonságok. Újfent Az okok című fejezetben már említett epigenetika jelenségébe botlottunk, a