Ugrás a fő tartalomra

A sóbevitel csökkentése

 


Az elmúlt évtizedek során étrendünk egyik legdrámaibb változása sóbevitelünk ugrásszerű növekedése volt. Fajunk történelmének túlnyomó részében csupán ahhoz a napi egycsipetnyi sóhoz jutott hozzá, ami természetes módon megtalálható a teljes értékű táplálékokban. Manapság azonban - elsősorban a feldolgozott élelmiszereknek köszönhetően - tízszer akkora mennyiséget veszünk fel ételeink legfőbb ízesítőjéből, mint amekkorát a testünk az évezredek során képessé vált kezelni. Vajon milyen szerepet játszhat a mértéktelen sófogyasztás az elhízás járványában? A táplálkozástani szakcikkek 40 esztendeje hozzák következetesen összefüggésbe a  sóbevitelt  a súlyfelesleggel. 2017-ben a kutatók több mint egytucatnyi témába vágó tanulmány metaanalízisét elkészítve arra a megállapításra jutottak, hogy a fokozott nátriumfogyasztás közel 5 centivel növelheti a derékbőséget. A túlzottan sós étrenden tartott gyerekeknél több mint kétszeres a valószínűsége a hasi elhízásnak - de honnan tudhatjuk biztosan, hogy valóban a só a ludas? Jussanak csak eszünkbe a saját gyerekkori kedvenceink: a pizza, a krumpliszirom, a sajtos makaróni! Ezek egytől egyig rengeteg sót tartalmaznak - ám egyben temérdek kalóriát is. Nem lehetséges, hogy a nátriumbevitel csak azért korrelál az elhízással, mert a sós ételek rendszerint igencsak kalóriadúsak? Egyáltalán miért ad az élelmiszeripar sót ilyen sok termékhez? A magyarázat egyszerű: azért, hogy  ízletesebbé tegye a feldolgozott élelmiszereket, és ekként többet fogyasszunk belőlük. Te melyiket szoktad csömörig ropogtatni? A sima vagy a sózott földimogyorót? A sótlan vagy a sós kisperecet? A sós étel függőségokozó tulajdonságokat mutat. Agyunk örömközpontjában bizonyos átfedések észlelhetők a só utáni kielégíthetetlen sóvárgásunk, illetve az ópiátok és a kokain hatásmechanizmusai között, s ennek láttán egyes kutatók azon kezdtek spekulálni, hogy a drogfüggőség részben  talán ama velünk született sóéhség elfajulásával magyarázható, mely a sótartók aranykorának beköszönte előtt évmilliókon át segített életben maradnunk. Manapság pedig ugyanez a só utáni sóvárgás lassan elpusztít minket (jócskán megemelve a szív- és érrendszeri  megbetegedések, valamint a gyomorrák kockázatát), de vajon előtte fel is hizlal? A só nem csupán az étvágyunkat serkenti, de a szomjassá is tesz minket. Márpedig mihez nyúlnak először az amerikaiak 2 éves kor fölött? A cukorral édesített szénsavas üdítőkhöz. Egyes vizsgálatok alapján, melyek keretében a kutatók az alanyok folyadékbevitelét mérték  az étrend sótartalmának módosítását követően, az amerikaiak akár 40 milliárd adaggal kevesebb üdítőitalt fogyasztanának évente, ha felére csökkenne a sóbevitelük. Ez pedig szép nagy halom kalória!


A New England Journal of Medicine Compelling Evidence fór Public Health Action to Reduce Salt Intake (Nyomós okok,    hogy a közegészségügy intézkedéseket foganatosítson a sóbevitel csökkentése érdekében) című vezércikkének szerzője leszögezte, hogy mivel az elfogyasztott sómennyiség 75 százaléka iparilag feldolgozott élelmiszerekből származik, „az egyéni próbálkozások valószínűleg kevéssé célravezetők"- mintha bárki is kötelezné az embereket a feldolgozott élelmiszerek fogyasztására. Holott a fogyasztó nem csupán arról dönthet, hogy mennyi sót tesz otthon az ételébe, hanem az is egyedül rajta múlik, hogy mely élelmiszereket vásárolja meg az üzletben. Annyit legalábbis megtehetünk, hogy távol tartjuk magunkat a legelvetemültebb bűnösöktől. Az 50 év feletti felnőttek esetében az első számú nátriumforrás a kenyér.  A fiatalabb felnőttek étrendjének nátriumtartalmát viszont a legnagyobb arányban nem a konzervleves, a sós perec vagy a burgonyaszirom emeli, hanem egy olyan élelmiszer, amit első pillantásra nem is tartanánk feldolgozottnak - éspedig a csirke. A sót voltaképpen befecskendezik a csirkehúsba, részben azért, hogy az optimális állag eléréséért jóformán kocsonyássá oldják az izomfehérjéket. A cikkhez fűzött kommentár ugyan arról tájékoztat, hogy az élelmiszeripar egyes szektorai csökkentik termékeik nátriumszintjét, a jelek szerint épp ellenkező irányzat érvényesül a húsiparban, mely „továbbra is roppant mennyiségben ömleszti a sót a szárnyas- és vörös húsokra, valamint a halfélékre". Ám bármilyen kevéssé célravezetőnek tartják ezt egyesek, igenis mindnyájan megtehetjük, hogy az üzletben a kisebb sótartalmú termékeket választjuk, ritkábban eszünk házon kívül, és odahaza is kevesebbet sózunk - a konyhában és az ebédlőasztalnál egyaránt.


Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Magas víztartalmú élelmiszerek

  A rostokhoz hasonlóan a víz is anélkül növeli ételeink térfogatát, hogy kalóriatartalmukat fokozná. A nyers és az aszalt szilva gyakorlatilag egy és ugyanaz - épp csak az előbbi duzzad a víztől. Az ember minden további nélkül elrágcsál egy maroknyi aszalt szilvát, ám a nyers gyümölcsből ez egy teljes tálnyi mennyiséget jelentene. Egy közismert kísérletben hétköznapi élelmiszerek tucatjait értékelték annak alapján, hogy hány órára képesek elcsitítani az alanyok étvágyát, és a tartós jóllakottságérzetet általánosságban leginkább előrejelző sajátosság a víztartalom volt. A szőlőben például kevesebb a rost, mint a banánban, mégis jóval laktatóbbnak bizonyult - részben talán a magasabb víztartalma miatt. Az alma és a narancs, melyekben még több a víz, a banánt és a szőlőt egyaránt kenterbe veri, ám a kutatók akár kétszer annyit is adtak belőlük az alanyoknak, hogy a bevitt táplálékok kalóriaértéke megegyezzen. Tehát lényegében megállapították, hogy négy narancs laktatóbb, mint két ban...
Megjegyzés küldése
További információk

Étvágyhormonok

  A rövid láncú zsírsavak serkentik továbbá a leptin termelését, mely hormont a zsírsejtjeink választják ki,  hogy közöljék az agyunkkal, ideje megreguláznia az étvágyunkat. A leptin anorektikus hormon -  azért nevezzük így, mert étvágy- és testsúlycsökkenést idéz elő, ám csak hosszú távon. A leptinszintünk, a testzsírtérfogatunk gyarapodásával lassan, fokozatosan emelkedik. Akadnak azonban  olyan anorektikus hormonok is, melyek sokkal gyorsabban éreztetik hatásukat, és gyakorlatilag étkezésről étkezésre elküldik az agynak jelzéseiket. E rövid távú étvágycsökkentők közül kettő a PYY és a GLP-1, melyeket egyaránt a vastagbelünk nyálkahártyájában található speciális L-sejtek választanak ki, éspedig jókora mennyiségben. Most pedig találd ki, hogy milyen receptorok borítják az L-sejtek felszínét! Úgy bizony, szabad zsírsavreceptorok. Cseppentsünk rövid láncú zsírsavakat az L-sejtekre, és máris vadul elkezdik kiválasztani a PYY-t és a GLP-l-et. A kísérletet egyaránt elvég...
Megjegyzés küldése
További információk

Füstbe ment egészség

  2015-ben, amikor a húst hivatalosan is „ismert” vagy „valószínűsíthető” rákkeltő élelmiszerré nyilvánították attól függően, hogy feldolgozott vagy feldolgozatlan formában fogyasztjuk, a szennyező vegyületek helyett inkább azok az anyagok álltak a figyelem középpontjában, amelyek a főzés, pácolás vagy füstölés során keletkeznek. Ennek fényében mindenesetre érdemes követnünk az ajánlást, miszerint a hőkezelés során ne lépjük túl a 127 °C- t, s ekként ne süssük a húst sem serpenyőben, sem  sütőben, illetve kerüljünk minden olyan elkészítési módot, melynek során kéreg képződik rajta, s inkább főzéssel vagy mikrohullámmal hőkezeljük, hogy a külseje „halvány és puha” maradjon. Már az is veszéllyel jár, ha az ember pusztán részt vesz egy kerti grülsütésen, mivel kutatások tanúsága szerint a könnyű öltözék elégtelen  védelmet  nyújt a bőrön át felszívódó légnemű rákkeltő anyagok  ellen. A policiklikus aromás szénhidrogének (PASZ) az égés melléktermékeinek egy csoportj...
Megjegyzés küldése
További információk