Egészséges élet

 Az elmúlt évek egyik legfontosabb orvostudományi felfedezése az volt, hogy a gyulladás számos krónikus betegség - a 10 vezető halálozási ok közül legalább 8 - kialakulásában szerepet játszik. Eme új keletű felismerés jelentőségét sokan a több mint 150 éves csíraelmélet kidolgozásáéhoz hasonlítják, ami forradalmasította a ragályos betegségek megelőzését és kezelését. A gyulladást azonban egészen a legutóbbi időkig jótékony folyamatnak tartottuk. Ha az embernek szálka megy az ujjába, mire az bevörösödik, megduzzad és égető fájdalmat okoz, gyulladásos folyamattal állunk szemben, ami testünk természetes reakciója a szöveteit ért károsodásra vagy irritációra. De ha a gyulladás rendeltetése nem a betegségokozás, hanem a gyógyulási folyamat meggyorsítása, akkor mi vele a baj? A szálka által kiváltott reakció a heveny gyulladást példázza - ez rövid távú, lokális és specifikus válasz a fertőzésre vagy sérülésre, melynek célja az egészségügyi probléma mielőbbi megoldása. A krónikus gyulladás el

  Az 50 milliárd dolláros fogyókúra-üzletágat a ripsz-ropsz megoldásokat kínáló divatdiéták végeérhetetlen  kavalkádja táplálja. Dr. Dávid L. Katz szokása szerint ismét fején találta a szöget, amikor kijelentette: „Egy olyan piacon, melyen a vevők sutba hajítják a kipróbált és jól bevált módszereket a hamis ígéretek és a csillogó tündérpor kedvéért, s egy olyan kultúrában, amely a tudomány és a józan ész prózai elegye helyett bűnbakokat és csodaszereket kutat, az eladók is ehhez szabják a kínálatukat.” És lám, az Amazon listáján e pillanatban is több mint 30 ezer fogyókúrás könyv szerepel. A divatdiéták egyik meghatározó jellemzője, hogy tudományos bizonyítékok helyett inkább sikertörténetekre hagyatkoznak - ám ami a legriasztóbb, a tudománytalan badarságokon túl áltudományos kijelentéseket hangoztatnak, s elferdített kutatási eredményekkel dobálózva igyekeznek szaktekintélynek látszani. Számos fogyókúrás könyv szerzői (vagy inkább a bértollnokaik) annyira biztosak benne, hogy úgysem f

  2012-ben díjnyertes tényfeltáró tudósítás látott napvüágot a nagyvállalati lobbizásról, melynek szerzője megállapította, hogy az élelmiszer- és italiparágak soha egyetlen jelentős csatát sem veszítettek az Egyesült Államokban, sőt egyik viadalt a másik után nyerték meg a kormányzat valamennyi szintjén. E győzelemsorozat 2018- ban szakadt meg, amikor sikerült keresztülverekedni a hozzáadott transzzsírok betiltását az amerikai élelmiszeriparban. A transzzsírok főként a részben hidrogénezett növényi olajokban találhatók meg, melyek tulajdonságai így jobban hasonlítanak az állati zsiradékokéra a különböző rágcsálnivalókban, s a tudósok szerint évente több tízezer amerikai halálát okozzák. Most pedig lássuk, hogyan sikerült a közegészségügyi mozgalomnak végül diadalmaskodnia? Három alapvető eljárásmód létezik arra, hogy elejét vegyük a kockázatos fogyasztói döntéseknek: tájékoztathatjuk az embereket (például címkézéssel), noszogathatjuk őket a helyes irányba (többek  között anyagi ösztönz

Vajon mennyire hasznos, ha az egyes menükön feltüntetjük a kalóriaértéküket is? Ahogyan az ember az iparági tiltakozás hevességéből megjósolhatja a csomagolás elülső oldalán elhelyezett jelzőlámpacímkék hatékonyságát, éppúgy felmérhetjük a kalóriaértékek közlésének hiábavalóságát abból, hogy e szabályozást a cégek különösebb berzenkedés nélkül elfogadták. A McDonald’s 2012-ben országszerte önként felvállalta a kalóriacímkézést, miután megállapították, hogy a módszer elrendelése New York Cityben semmiféle észrevehető hatást nem gyakorolt a fogyasztók viselkedésére. Felmérések tanúsága szerint az efféle önkéntes címkézés „azt az érzetet kelti a vendégekben, hogy az étkezde törődik az egészségükkel”, akik azonban továbbra is ugyanúgy tülekednek a Big Macekért. A McDonald’s egyidejűleg bejelentette szándékát, hogy idényterményekkel bővíti ki az étlapját. Igen cinikus embernek kell lennie annak, aki nem hajlandó elismerni, hogy ez egy nemes kezdeményezés. Csak hát egy egészséges választási

  A cigarettára kivetett jövedéki adó sokak szerint a leghatékonyabb eszköz a dohányosok számának csökkentésére. A dobozonkénti 25 centes adó, mely a dohányzás társadalmi költségeit hivatott enyhíteni, számítások szerint a dohányosok nem kevesebb mint 9 százalékát tántorítja el a cigarettázástól. Az Egészségügyi Világszervezet úgy becsülte, hogy ha 70 százalékkal emelnénk a cigaretta árát világszerte, a dohányzás okozta elhalálozások akár 25 százalékát is megelőzhetnénk. Az alkohol, a dohánytermékek, sőt egyes élelmiszerek megadóztatását nem más javasolta először, mint Adam Smith 1776-os Vizsgálódás a nemzetek jólétének természetéről és okairól című alapművében: „A cukor, a rum és a dohány olyan árucikkek, melyek bár az élethez nem szükségesek, általánosan fogyasztják őket, így ezek különösen megfelelő alanyai az adóztatásnak.”{4} Az embereknek szívük joga, hogy dohányozzanak, igyanak és hizlaló ételeket egyenek, folytathatjuk az okfejtést, de talán fedezniük kellene a közpénzekből fin

  Az étrend-kiegészítők gyártói többek között úgy játszhatják ki a törvényt, ha ráragasztják termékeikre az „emberi fogyasztásra alkalmatlan” címkét - s így példának okáért ipari vagy kutatási célokat szolgáló vegyszernek minősítik  a DNP-t, a halálos zsírégető szert. Ekként árusíthatják az utcai dizájnerdrogokat nyíltan benzinkutaknál és élelmiszerboltokban „fürdősóként”. Egy másik módszer, hogy a karcsúsító étrend-kiegészítőkhöz adott szintetikus serkentőszereket természetes élelmiszer-alapanyagokként tüntetik fel - a dimetil-amil-amin nevű dizájnerdrogot például „gerániumolaj-kivonatként”. Az FDA 2012-ben tiltotta be a dimetil-amil-amint, miután megállapították, hogy a vegyület „nem fedezhető fel a gerániumban”. (Egyébként is, ki eszik gerániumot?) Ám jóllehet a dimetil- amil-amin vélelmezhetően összefügg egyes váratlanul bekövetkezett halálesetekkel és agyvérzéses esetekkel, továbbra is megtalálható bizonyos súlycsökkentő étrend­ kiegészítőkben, melyek olyan ártatlan nevet viselnek