Étrend kiegészítők

 

Az étrend-kiegészítők gyártói többek között úgy játszhatják ki a törvényt, ha ráragasztják termékeikre az „emberi fogyasztásra alkalmatlan” címkét - s így példának okáért ipari vagy kutatási célokat szolgáló vegyszernek minősítik  a DNP-t, a halálos zsírégető szert. Ekként árusíthatják az utcai dizájnerdrogokat nyíltan benzinkutaknál és élelmiszerboltokban „fürdősóként”. Egy másik módszer, hogy a karcsúsító étrend-kiegészítőkhöz adott szintetikus serkentőszereket természetes élelmiszer-alapanyagokként tüntetik fel - a dimetil-amil-amin nevű dizájnerdrogot például „gerániumolaj-kivonatként”. Az FDA 2012-ben tiltotta be a dimetil-amil-amint, miután megállapították, hogy a vegyület „nem fedezhető fel a gerániumban”. (Egyébként is, ki eszik gerániumot?) Ám jóllehet a dimetil- amil-amin vélelmezhetően összefügg egyes váratlanul bekövetkezett halálesetekkel és agyvérzéses esetekkel, továbbra is megtalálható bizonyos súlycsökkentő étrend­ kiegészítőkben, melyek olyan ártatlan nevet viselnek, mint Trish „karcsúsító pollenje” (Simply Skinny Pollen a Bee Fit with Trish termékcsaládból).

Néhány betiltott kiegészítő, például a csikófark, avagy efedra kétségtelenül tényleg segíthet az embernek a fogyásban. „Csak egy a baj - jegyezte meg az Integratív Orvoslás Amerikai Bizottságának (American Board fór Integrative Medicine) alapító tagja. - Ez az étrend­ kiegészítő akár meg is ölheti a fogyasztót.” Létezik tehát bármilyen biztonságos és eredményes súlycsökkentő étrend-kiegészítő? Amikor egy randomizált, placebokontrollált vizsgálat során leteszteltek 9 karcsúsító kiegészítőt, kiderült, hogy egyik sem hatékonyabb a placebo cukortablettáknál. A fogyókúrás tabletták módszeres áttekintő elemzése ugyanilyen eredményt hozott: „Úgy tűnik, egyik sem gyakorol észrevehető hatást a testsúlyra aránytalan kockázatok nélkül.” A „tápszerészeti” kiegészítők egy másik hasonló áttekintő vizsgálata, melyet a Johns Hopkins Egyetem Súlykezelési Központja (Weight Management Center) végzett el, ezzel a következtetéssel zárult:

Befejezésül érdemes rávilágítani, hogy a testsúlykontroll talán legáltalánosabb és legbiztonságosabb alternatív/természetgyógyászati megközelítésmódja, ha a nagy energiasűrűségű és feldolgozott élelmiszereket alacsony energiasűrűségű táplálékokkal helyettesítjük, s ekként mérsékeljük a teljes kalóriabevitelt. Amennyiben hasznunkra fordítjuk a növényi alapú étrend alacsony kalóriasűrűségét és egészségjavító hatását, képesek lehetünk lefogyni, vagy legalábbis megtartani testsúlyunkat anélkül, hogy csökkentenénk az elfogyasztott étel mennyiségét vagy tápanyagértékét.

Ám még az ártalmatlan súlycsökkentő étrend­ kiegészítők is könnyen pluszkilókat eredményezhetnek az emberi psziché egy elképesztő bakijának köszönhetően, amit önfeljogosításnak nevezünk. Ez a jelenség akkor következik be, amikor öntudatlanul igazolunk valamely viselkedésformát, mely  pedig  távolabb visz minket a céljainktól közvetlenül azután, hogy tettünk valamit az elérésük érdekében. Vagyis olyan szabadossággal jutalmazzuk magunkat, ami visszavet bennünket.

Amikor egyes dohányosokkal elhitették, hogy C-vitamint tartalmazó étrend-kiegészítőket kapnak, a rákövetkező időszakban többet dohányoztak ama társaiknál, akiknek bevallottan placebotablettákat adtak - jóllehet mindkét csoporttal teljesen azonos cukorkapszulákat szedettek. A „C-vitamint” szedő csoport tagjai csaknem kétszer annyi cigarettát szívtak el, alkalmasint abban a tudat alatti meggyőződésben, hogy mivel az „étrend­ kiegészítővel” tesznek valamit az egészségükért, megengedhetik maguknak, hogy „egy kicsit szabadjára engedjék magukat”, holott valójában épphogy még inkább a nikotin rabjává váltak. Könnyű belátni, hogyan érvényesül az önfeljogosítás hatása életünk egyéb  területein is. Más vizsgálatok kimutatták, hogy akiknek fogyókúrás étrend-kiegészítőnek hitt placebotablettákat adtak, azok nem csupán közvetlenül ezután mutattak csekélyebb hajlandóságot a testgyakorlásra, de hosszabb távon is harmadával kevesebbet sétáltak. A másik csoporthoz képest, amelynek tagjaival közölték, hogy placebotablettákat szednek, a félrevezetett résztvevők nagyobb arányban választották a bőséges svédasztalt az „egészséges biomenü” helyett. S vajon többet is ettek? Éppen ezt vizsgálta egy jelentékeny hatású tanulmány, melynek címe The Liberating Effect of Weight Loss Supplements on Dietary Control (A súlycsökkentő étrend-kiegészítők fellazítják a diéta fegyelmét). A résztvevők véletlenszerűen kiválasztott csoportjai közül az egyiknek bevallottan placebót, a másiknak állítólagosán súlycsökkentő kiegészítőt adtak, amely valójában ugyanaz a placebo volt, majd később  a svédasztalos vacsoránál titkon megfigyelték a viselkedésüket. A „kiegészítőt” szedő alanyok többet ettek, ráadásul kevésbé egészséges fogásokból Ezen túlmenően  egy     hamis „kóstolópróbán” 30 százalékkal több csokoládét habzsoltak be, és több cukros üdítőt rendeltek,

„így hát - állapították meg a kutatók - azok az egyének, akik a fogyókúrás étrend-kiegészítőkre bízzák az egészségük védelmét, gyakran észrevétlenül is súlyos árat fizetnek ezért: ugyanis jogosultnak érzik magukat a gátlástalan dőzsölésre.”

Úgy tűnik, a közegészségügyi szakma korántsem adta fel abbéli törekvését, hogy véget vessen az elhízás  járványának. Az Egészségügyi Világszervezet legújabb célkitűzései közé tartozik, hogy 2025-re megfékezzék a kór továbbterjedését. Ám még egy ilyen szerénynek hangzó kihívás is könnyen a globális közegészségügy előtt álló legnagyobb feladatok egyikének bizonyulhat. Jóllehet egyes térségekben mutatkoztak már szórványos eredmények, eddig egyetlen ország sem volt képes megálljt parancsolni az elhízásnak. Az eddigiekben megállapították, hogy e világjárvány legfőbb oka a magas kalória- és alacsony tápanyagtartalmú élelmiszerek és italok értékesítésének szakadatlan ösztönzése. Most, hogy a világ nagy részét megszabadítottuk a ragályos betegségektől és  az éhínségtől, a közegészségügy egyes szószólói odáig merészkedtek, hogy kijelentsék, „az új korszak betegségterjesztői a nemzetközi élelmiszeripari cégek, melyek korábban példátlan mennyiségben árasztják el a piacot sóval, zsírral, cukorral és kalóriákkal”. Hatalmas felelősség terheli gátlástalan lobbizása miatt az élelmiszeripart, amit a világ legnagyobb iparágának tartanak. Egyedül a feldolgozott élelmiszerek gyártói billiárdokat söpörhetnek be. „Magyarán szólva az a fergeteges kereskedelmi siker, amit az élelmiszeripar a közelmúltban aratott, lassanként korunk egyik legnagyobb közegészségügyi katasztrófájába torkollik” - vonta le következtetését a George Institute fór Global Health közegészségügyi kutatóintézet vezérigazgatója.

Ám ne feledjük, a részvénytársaságok csak azt  teszik, ami miatt létrehozták őket. A céljuk nem az, hogy felhizlalják az embereket, hanem hogy pénzt keressenek nekik. Az élelmiszeripar korántsem holmi aljas indokok miatt ömleszti ételeinkbe az egészségtelen összetevőket, amilyen a só, a cukor és a zsír, s adja hozzájuk a koffeint és az ízfokozókat, csupán azért, hogy maximalizálja a nyereségét. A piacok gyakran szinte ösztökélik a cégeket, hogy szolgálják ki - és fordítsák előnyükre - az emberi gyarlóságot. Az élelmiszer- és italcégek vezérigazgatói egyszerűen bizalmi felelősséggel tartoznak a részvényeseiknek, hogy a lehető legnagyobb negyedévi profitot termeljék nekik. S hogy miért nem árulnak almát az almás müzli és narancsot a narancsízű üdítő helyett? Hadd idézzem erre a velős választ, melyet állítólag „Dörzsölt” Willie Sutton adott, amikor megkérdezték tőle, hogy miért rabol bankot: „Azért, mert ott a nagy dohány.” Annak, hogy ilyen temérdek egészségtelen feldolgozott tápot zúdítanak a piacra, egyszerű gazdasági oka van: A valódi étel hamar tönkremegy. A zöldség és gyümölcs romlandó. A részvényesek olyan sütiket-rágcsálnivalókat akarnak látni, melyek heteken át elállnak a polcokon. Ezen túlmenően a valódi élelmiszereknek nincs márkanevük. Miért költené egy brokkolitermesztő tévéreklámra, amikor a vevők éppúgy megvásárolhatják a konkurens gazda terményét? A rendszer egyszerűen nem úgy van kialakítva, hogy jutalmazza az egészséges élelmiszerek értékesítését.

Végül pedig, a valódi élelmiszerek megtermelése pénzt  és erőfeszítést igényel. A részvényesek nem szeretik bepiszkolni a kezüket, inkább piszkosul olcsó árucikkeket követelnek, amilyen a kukoricaszirup - lehetőleg az adófizetők pénzéből származó állami szubvencióval megtámogatva -, amit aztán belekeverhetnek a szénsavas vízbe, és palackonként pár dollárért árulhatják. A gyorséttermek egydolláros menüjében szintén azért szerepelhetnek burgerek, mert a több milliárd dollárnyi állami támogatásnak hála az állati takarmány fillérekbe kerül. Akik ellenzik az „erőskezű” állami szabályozás bevezetését, valószínűleg nincsenek tisztában vele, hogy azok az erős kezek jelenleg a nagy élelmiszeripari cégek javára billentik el a mérleget.

Mire sikerült visszaszorítanunk a  dohányzást, megtanultuk, milyen hatalmas hajtóerőt jelenthet a cégeknek a profit „az elveszett emberéletek és tengernyi szenvedés dacára”, írta két kiemelkedő közegészségügyi szakember. A következőkben a szerzők az Egyesült  Államok egyik körzeti bírájának egy dohánycég elleni perben hozott határozatából idéznek:

Amikor választani kell a fogyasztók testi egészsége és a maguk anyagi jóléte között, a cégek a nyíltság helyett a titkolózást, a biztonság helyett a forgalomnövelést, az erkölcs helyett a pénzt választják. Kik ezek az emberek, akik tudatosan és titkon úgy döntenek, hogy kockázatnak teszik ki a vásárlóközönséget pusztán a profitszerzés miatt, és akik azt hiszik, hogy a fogyasztók betegsége és halála egyszerűen a saját gyarapodásuk megfizethető ára?

A dohányzás visszaszorításával arattuk a közegészségügy egyik fényes diadalát. A felnőtt dohányosok aránya 1965- ben még 42 százalékra rúgott, mára azonban alig 15 százalékra esett vissza. E tetemes csökkenésnek hála a cigaretta ma évente csupán félmillió amerikait öl meg - sok-sok ezerrel kevesebbet, mint az étrendünk. Jelenleg az Egyesült Államokban a vezető halálok az amerikai étrend.

Nem alkalmazhatnánk a megváltoztatására ugyanazokat a stratégiákat, amelyek olyan sikeresnek bizonyultak a nagy dohányipari cégek ellen? Aligha véletlen egybeesés, hogy az elhízás ellen bevethető legköltséghatékonyabb irányelvi beavatkozások közül hármat mintha csak a dohányipar ellen vívott háborúkból vettünk volna: (1) az egészségtelen termékek megadóztatása; (2)  a csomagoláson feltűnően elhelyezett címkézés, illetve (3) a reklámok korlátozása a gyermekek védelme érdekében.