Egészséges élet

  A vermonti börtönökben végzett vizsgálatok során, melyeket a korábbiakban már említettem, s amelyek során a sovány „önkénteseket” túltáplálták, hogy tanulmányozhassák a kísérleti elhízás jelenségét, a kutatók egy fontos felfedezést tettek: Rájöttek, milyen nehéz elérni, hogy az emberek szántszándékkal meghízzanak - hacsak nem adnak nekik bőségesen zsírt. A vegyes étrenden  tartott fegyenceknél mintegy 140 ezer többletkalóriára volt szükség ahhoz, hogy 13,5 kilós testsúlygyarapodást érjenek el egy bizonyos testtájékon. Ha ellenben több zsírt adtak az étrendjükhöz, a kutatóknak mindössze 40 ezer többletkalóriát kellett megetetniük az alanyokkal, hogy ugyanúgy 13,5 kilót hízzanak. Amikor színtiszta zsír formájában vitték be a pluszkalóriákat, 100 ezerrel kevesebb is elég volt, hogy előidézze a kívánt súlygyarapodást. Hogyan lehet ez? Hát nem minden kalória hizlal egyformán? Miért tárolja a testünk annyival hatékonyabban a zsírból származó kalóriákat? A magyarázat egyszerű: azért, mert e

  Lehetséges az, hogy a zsírszegény diéta mellett az ember úgy is leadhasson a súlyából, hogy nem nézi, mekkora adagot szed a tányérjára, semmiféle tudatos erőfeszítést nem tesz a napi kalóriamennyiség korlátozására, és egyébként is akkor eszik, amikor megkívánja? Bizony, lehetséges. Az emberek nem azért fogynak a zsírszegény diétán, mert kisebb mennyiségű ételt fogyasztanak - akkor is csökken a súlyuk, ha többet esznek. A hawaii vizsgálat során az alanyok 3 hét alatt több mint 8 kilót  fogytak, mivel a kalóriabevitelük 40 százalékkal csökkent. Ha ugyanezt az ember a napi kalóriamennyiség tudatos korlátozásával akarja elérni, csaknem felére kell csökkentenie az elfogyasztott élelemadagját, ám a hawaii kísérlet résztvevői a korábbinál többet ettek - naponta 2 kiló körüli mennyiséget. A természetesen alacsony zsírtartalmú élelmiszerek olyan energiaszegények - vagyis oly kevés kalóriát tartalmaznak falatonként -, hogy akkor  is kevesebb kalóriát veszünk fel belőlük, ha torkig jóllakunk. U

  Az „alacsony zsírtartalmú” diéták „hosszú távú” súlycsökkentő hatását vizsgáló tanulmányok egyike azzal a megállapítással zárul, hogy a zsírszegény táplálkozás a vizsgált esetekben mintegy 6 kilóval nagyobb súlycsökkenéshez vezetett a szabványos étrendhez képest. S hogy miért tettem idézőjelbe ezeket a kifejezéseket? Azért, mert a tesztelt diéták ritkán bizonyultak valóban zsírszegénynek, és a terület kutatói körében gyakran már egyetlen év is hosszú távnak számít. Az effajta vizsgálatok egyik fő fogyatékossága, hogy a kontrollcsoportra rendszerint nem  helyeznek  ugyanakkora hangsúlyt, mint a tesztelt étrendet követő csoport tagjaira. Márpedig a konkrét részletektől függetlenül bármely beavatkozás elősegítheti a súlycsökkenést, aminek következtében fokozott figyelem összpontosul a vizsgált személy táplálékbevitelére és étrendi felvilágosítására. A puszta tény, hogy az illető egy elhízottságvizsgálatban vesz részt, és tudja, hogy rendszeresen meg kell jelennie a méréseken, már önmagá

  A Time magazin két különböző számának címlapja homlokegyenest ellentétes üzeneteket tolmácsol - az egyiken egy elkámpicsorodott arc látható tojásból és szalonnából kirakva, míg a másik arra ösztökéli az olvasókat, hogy fogyasszanak bátran vajat -, ami híven szemlélteti, milyen ádáz harcok dúlnak a közéletben az étrendi zsírok betegségokozó szerepének kérdése miatt. A szembenálló felek egyike a zsírok valamennyi forrását ördögtől valóként kárhoztatja, a másik viszont az egekig dicséri a zsiradékokat. Ám mint a fanatikus álláspontok esetében oly gyakran, itt is mindkét félre ráférne némi elfogulatlan tudományos felvilágosítás. A zsírpárt elcsépelt közhelye, hogy az elhízás járványa az államnak a zsírfogyasztás csökkentését sürgető üzenetei miatt harapózott így el. Ezzel persze feltételezik, hogy az amerikai nagyközönség valóban megszívlelte a tanácsot. Holott igazság szerint a zsírbevitelünk egy szemernyit sem csökkent, sőt az 1970-es évek becsült napi 743 kalóriás értékéről a legutóbb