Az elhízás korántsem új jelenség, ám járványszerű elterjedése igenis az! A hajdani közmondásosan teltkarcsú királynőktől és testes királyoktól, amilyen VIII. Henrik vagy épp VI. Lajos (akit a Louis le Gros, avagy „Kövér Lajos” névvel illettek) volt, mára eljutottunk a világ valamennyi országát sújtó népbetegségig, ami korunk legsúlyosabb és legnehezebben kordában tartható közegészségügyi fenyegetésének tekinthető. Napjainkban az amerikai felnőttek 71 százaléka túlsúlyos, a férfiak és nők 40 százaléka pedig annyira elhájasodott, hogy az elhízott kategóriába sorolható - és a tendencia egyre erősödik. A korábbi jelentések azt sugallták, hogy legalább az elhízás terjedésének üteme lassul, ám jelenleg úgy tűnik, hogy erről szó sincs. Hasonlóképpen a közelmúltban már kezdtük azzal hitegetni magunkat, hogy harmincöt esztendei szakadatlan és reménytelennek tűnő küzdelem után legalább a gyermekkori elhízást sikerült visszaszorítanunk, ám a helyzet sajnos továbbra is elkeserítő. Az elhízott gyermekek és serdülők aránya immár negyedik évtizede töretlenül növekszik.
A kövérek száma az utóbbi száz év során a jelek szerint tízszeresére nőtt: hajdan alig minden harmincadik ember volt elhízott, mára minden harmadik küzd komoly súlyproblémákkal. Ám e növekedés nem egyenletesen ment végbe. Úgy tűnik, valami történt az 1970-es évek végén, éspedig nem csupán az Egyesült Államokban. Az elhízás világjárványa nagyjából egyidejűleg, az 1970-es és ’80-as években tört ki a legmagasabb jövedelmű országokban szerte a földgolyón. A tény, hogy a robbanásszerű növekedés csaknem egyszerre zajlott az egész iparosodott világban, valamiféle közös okra utal. De vajon mi válthatta ki e jelenséget?
A szóban forgó katalizátornak globális jellegűnek kell lennie, és persze egybe kellett esnie a járvány kitörésével - tehát mintegy negyven esztendeje következett be valami változás, ami gyorsan tovagyűrűzött az egész világon. Lássuk tehát, milyen elméletekkel álltak elő a szakértők! Egyesek az „épített környezet” alapvető átalakulását okolták, és a várostervezők hibájának tudták be, hogy közösségeink tagjai kevesebbet gyalogolnak, kerékpároznak és járnak ki a piacra. Ám ez aligha lehet a valódi ok, hiszen az adott időszakban nem mentek végbe egyetemes és mélyreható településrendezési változások a világ összes országában.
Ha elvégeznénk egy felmérést a politikai irányelvalkotók körében, a zömük a „személyes motivációhiányt” jelölné meg az elhízás járványának kiváltó okaként, ám ez egyszerűen badarság. Itt, az Egyesült Államokban az 1970- es évek végén emelkedett meg ugrásszerűen a kövér emberek száma. Csak nem akarja bárki azt állítani, hogy Amerika lakosságának valamennyi rétege egyszerre szenvedte el az akaraterő valamiféle spontán meggyengülését? Vagyis a különböző korú, nemű és etnikai hovatartozású személyek a maguk más-más hozzáállásával és tapasztalatvilágával holmi véletlen egybeesés hatására ugyanakkor veszítették volna el az önfegyelmüket?!
A jellemünk kollektív megváltozásánál akkor már észszerűbb magyarázat, hogy az életmódunkban következett be valamüyen világméretű váltás.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése