Fogyókúrás tabletták

 

Ennek az országnak a lakói egyszerűen  meg  vannak veszve a csodagyógyszerekért. Ám  bármilyen  széles skálája áll is rendelkezésünkre az FDA által engedélyezett fogyasztó hatású szereknek napjainkban, csupán minden ötvenedik elhízott páciensnek írtak fel ilyen készítményt valaha is. Hogy lehet ez? Nos, részint azért viseltetünk ilyen erős ellenérzésekkel a súlycsökkentő szerekkel szemben, mert elődeik vajmi kevéssé voltak csodálatosak: csaknem mind hatástalannak, vagy épp kártékonynak bizonyultak. Hiába kapják meg a forgalombahozatali engedélyt, a fogyókúrás szerek túlnyomó részét rövidebb-hosszabb idő után rendre kivonják a piacról valamilyen előre nem látott mellékhatás miatt, amely miatt veszélyt jelenthetnek a nagyközönségre. Ahogyan a Zsírgátlók című fejezetben bővebben is kifejtem, az egész történet a DNP nevű rovarirtó szerrel kezdődött, mely azzal kecsegtetett, hogy biztonságosan feloldja a zsírt - csakhogy helyette az emberek szeme világát oltotta ki. (Ami azt illeti, részben épp a DNP katasztrófája vezetett a Szövetségi élelmiszer-, gyógyszer- és kozmetikumbiztonsági törvény  elfogadásához 1938-ban.) A könnyű internetes hozzáférhetőségnek köszönhetően a DNP a közelmúltban visszatért - megjósolhatóan halálos következményekkel. Azután jöttek az amfetaminok. Jelen pillanatban több mint félmillió amerikai függ e vegyület egyes származékaitól, amilyen a kristálymet, ám az eredeti amfetaminjárványt az orvosok és a gyógyszeripari cégek robbantották ki. Az 1960-as évekre a gyógyszercégek mintegy évi 80 ezer kilót termeltek a szerből, ami csaknem elegendő heti adag minden férfinak, nőnek és gyermeknek az Egyesült Államokban. A lakosság a szó szoros értelmében adagok milliárdjait nyelte le minden évben, s a fogyasztóklinikák hatalmas profitot söpörtek be. A diétás orvosok 100 ezer darab amfetamintablettát vásárolhattak nem egészen 100 dollárért, hogy azután 12 ezer dollárért adják tovább őket a hálás pácienseknek.

Egy 1970-es szenátusi meghallgatáson Thomas Dodd szenátor, a Dodd-Frank törvény révén elhíresült Chris Dodd szenátor apja megjegyezte, hogy az Amerikában elharapózott speedmánia korántsem „véletlen fejlemény”. A politikus kijelentette, hogy a gyógyszeripar „sok százmillió dolláros reklámkampányaival, melyek roppant költségterhét persze a fogyasztók viselik, piruláról pirulára beleédesgette, csábította és erőszakolta a II. világháború utáni nemzedékek tagjait ebbe a »bezsongott« drogkultúrába”. Az olvasóra bízom, hogy megvonja magában a kínálkozó párhuzamot a nagy gyógyszeripari cégeknek a jelenlegi ópiátválságban játszott szerepével. Az Aminorex egy széles körben  elterjedt  étvágycsökkentő szer volt, mielőtt kivonták a forgalomból tüdőkárosító hatása miatt. Tizennyolcmillió amerikai szedte a Fen-phent, míg be nem tiltották, amiért súlyos szívbillentyű-elégtelenséget okoz. A Meridiát azért vonták ki, mert szívrohamot és stroke-ot idézett elő, az Acompliát pedig a pszichiátriai mellékhatásai miatt, melyek akár öngyilkossághoz is vezethettek, és még folytathatnám a listát. A Fen-phen bukása a gyógyszeripar történetében is példátlan kártérítési összegek megítéléséhez vezetett, de hát a gyártók ezt eleve beleszámították a költségeikbe. Egy- egy új fogyókúrás szer olyan sok embert károsíthat vagy akár ölhet meg, hogy a „kalkulált kártérítési összegek”  akár a 80 millió dollárt is meghaladhatják, ám a nagy gyógyszergyártó cégek tanácsadói úgy becsülték, hogy ha ez a szer sikeres lesz, több mint 100 millió dollárt hozhat a konyhára. A számítást pofonegyszerű elvégezni.

A piacon ma kapható súlycsökkentő szerek egyike a Qsymia, amely a fentermin - a Fen-phen hatóanyaga -, valamint a topiramát kombinációja - ez utóbbi rohamokat okozhat, ha az ember hirtelen abbahagyja a szedését. Európában biztonsági okokból több ízben elutasították a Qsymia forgalombahozatali engedélyének kérelmét, ám az Egyesült Államokban továbbra is árusítják a szert. A Belviq (lorcaserin) is ugyanebben a cipőben jár: Amerikában engedélyezett, Európában azonban nem forgalmazható, felmerültek ugyanis olyan vélelmek, hogy rákot, pszichiátriai megbetegedéseket és szívbillentyű­ problémákat okozhat. Az Egyesült Államokban körülbelül 200 dollárt kóstál a havi adag - szinte ingyen vesztegetik a legújabb divathóborthoz, a Saxendához (liraglutid) képest.

A Saxenda 30 napos adagjának ajánlott fogyasztói ára 1281,96 dollár - ezt a szert naponta egyszer kell injekció formájában befecskendezni. A dobozán fekete keretes felirat olvasható - az FDA legszigorúbb figyelmeztetése a potenciálisan életveszélyes mellékhatásokra amely a pajzsmirigyrák kockázatáról tudósít. A gyártó cég fizetett tanácsadói és alkalmazottai szerint a szer használói között csupán a „fokozott megállapíthatóság” miatt mutatkozott magasabbnak az emlődaganatok aránya - ezt úgy értik, hogy a Saxena hatékonyságának köszönhetően könnyebb felismerni a mellrákot. A Contrave (bupropion/naltrexon) egy újabb fogyókúrás lehetőség - feltéve, ha úgy döntesz, hogy inkább figyelmen kívül hagyod a dobozon éktelenkedő fekete keretes figyelmeztetést, miszerint a  szer potenciálisan erősítheti a szuicid hajlamot. Az Alii (orlisztát) pedig a súlycsökkentő szerek kvintesszenciája. A készítmény gátolja a zsírfelszívódást, és olyan speciális mellékhatásokkal bír, mint például a

„bélgázosodás széklet-visszatartási zavarral”. Az Alii fogyasztói a jelek szerint „kénytelenek pelenkát viselni, és gondosan a fejükbe vésni a környéken található összes toalett helyét, hogy megelőzzék az olajos széklet visszatarthatatlan szivárgásának kínos következményeit”. Az információszabadságról szóló törvény értelmében kiadott tájékoztató közlemények egyike arról tudósít, hogy jóllehet a cégek által szponzorált vizsgálatok vezetői  szerint „minden káros mellékhatásokra utaló jelet feljegyeztek”, az egyik tesztelés során nem kevesebb mint 1318 ilyen esetet mulasztottak el nyilvántartásba venni.

De hát ugyan mit számít egy kis széklet-visszatartási nehézség a kövérség pusztításához képest!? Mint mindig, most is az előnyöket kell összevetnünk a kockázatokkal, nem igaz? Csakhogy az elhízás elleni szerek több mint száz hosszú távú - akár 47 hetes - klinikai vizsgálatának elemzése arra mutatott, hogy a készítmények által előidézett súlycsökkenés sosem haladta meg a 4 kilót. Mivel a páciensek meg sem próbálják kiküszöbölni az alapvető okot - a hizlaló étrendet a kilók rendszerint azonnal visszatapadnak, amint abbahagyják a készítmények alkalmazását, úgyhogy gyakorlatilag életük végéig szedniük kellene őket. De vajon meddig bírják a páciensek ezeket a kúrákat?  Egymillió  ember gyógyszertári adatai alapján megállapították, hogy az Aliit a legtöbben csak egyetlenegyszer vásárolták meg, de a Meridia használóinak túlnyomó része sem bírta három hónapnál tovább. A fogyókúrás szerek szedése annyi kellemetlenséggel jár, hogy az emberek 98 százaléka az első év során felhagyott a kúrával.

Tanulmányok bizonysága szerint számos orvos hajlamos túlértékelni a súlycsökkenést, amit ezek a szerek előidéznek. Ennek egyik oka az lehet, hogy a klinikai gyakorlat irányelveit meghatározó szervezetek, például az Endokrinológiai Társaság (Endocrine Society), mindmáig lankadatlan hévvel bizonygatja az elhízás gyógyszeres kezelésének hatékonyságát. De vajon e  szervezetek valóban az amerikai lakosság 40 százalékának - több mint 100 millió embernek - a folyamatos gyógyszerezését javasolják? Ezen a ponton aligha ér meglepetésként a hír, hogy az a személy, akinek a nevéhez eme irányelvek lefektetése fűződik, „jelentős anyagi érdekeltséget vagy vezető pozíciót” mondhat magáénak hat különböző gyógyszeripari  vállalatnál  - s különös  egybeesés folytán  e cégek mindegyike foglalkozik fogyókúrás szerek előállításával. A hazai gyakorlattal ellentétben egyes független szakértői bizottságok, például a kanadai Megelőző Gyógyászatért Munkacsoport (Task Force on Preventive Health Care) kifejezetten ellenjavallja a fogyókúrás szerek alkalmazását, hiszen a múltban számtalanszor bebizonyosodott, hogy kevéssé hatékonyak, ám annál veszedelmesebbek.

Egy országos felmérés szerint azoknak a felnőtteknek az egyharmada, akik komolyan eltökélték magukban, hogy lefogynak, próbálkozott már testsúlycsökkentő étrend kiegészítőkkel. Az amerikaiak szó szerint dollármilliárdokat költenek ezekre a szerekre minden évben. Ráadásul a megkérdezettek túlnyomó része tévesen úgy vélte, hogy  a recept nélkül kapható étvágycsökkentőket, gyógynövény-termékeket és súlycsökkentő táplálékkiegészítőket engedélyeztetni kell az FDA-vel vagy más hasonló gyógyszerbiztonsági szervezettel, mielőtt elkezdhetnék árusítani őket a nagyközönségnek - de legalábbis fel kell tüntetni a csomagolásukon az esetleges mellékhatásokat. A felmérés résztvevőinek csaknem a fele pedig egyenesen úgy gondolta, hogy e szereknek bizonyítottan hatékonynak kell lenniük ahhoz, hogy forgalomba kerüljenek. Ám e  vélelmek egyike sem igaz. Az FDA becslése szerint az étrend-kiegészítők mindent összevéve évente 50 ezer fogyasztó egészségét károsítják, leggyakrabban máj- és vesebántalmakat idézve elő. Mindeközben  a  receptre  kapható  gyógyszerek  több mint

100 ezer amerikai egészségkárosodásához, vagy akár halálához vezetnek minden évben. De a vényköteles orvosságok esetében az ember elvben legalábbis összevetheti a kockázatokat az előnyökkel, hála a tesztelés és ellenőrzés követelményeinek, valamint a rendszerint több ezer alany bevonásával elvégzett vizsgálatoknak. Amikor a Metabolife 356 nevű efedrintartalmú étrend­ kiegészítő gyártója egy olyan vizsgálat  keretében végeztette  el  a  szer  tesztelését, amelybe végül mindössze

24 alanyt vontak be, csupán enyhe mellékhatások mutatkoztak (amilyen a szájszárazság, fejfájás vagy álmatlanság). Ám amint a szert rázúdították a vásárlóközönségre, közel 15 ezer esetben számoltak be súlyosan kártékony hatásokról - köztük szívrohamról, stroke-ról, görcsös rohamokról, sőt halálesetekről -,  mielőtt a Metabolife 356-ot végül kivonták a piacról.

Az állami ellenőrzés hiánya miatt semmiféle garancia nincs rá, hogy egyáltalán beletették a készítménybe mindazt, ami a címkéjén áll. Az FDA ellenőrei megállapították, hogy az étrend-kiegészítők gyártóinak 70 százaléka megsértette az egyébként minimális minőségi szabványnak tekintett helyes gyártási gyakorlat elvét, mely többek között megköveteli az alapvető higiéniai rendelkezések betartását és az összetevők azonosíthatóságát. Nem hét százalékról van szó, hanem hetvenről!

A gyógynövénytartalmú étrend-kiegészítők szerte Észak- Amerikában elvégzett DNS-tesztelése azt az eredményt hozta, hogy e szerek legtöbbje egyszerű hamisítvány. A vizsgált készítmények 68 százalékából a  címkén feltüntetett fő hatóanyagot teljes egészében kihagyták, és valami mással helyettesítették. Egy étrend-kiegészítőben például, amelynek közönséges orbáncfüvet kellett volna tartalmaznia, semmi egyéb nem volt, mint szennalevél, egy hashajtó hatású gyógynövény, amely a végbéltájék felhólyagzását okozhatja. Tizenkét étrend-kiegészítőt gyártó cég közül mindössze kettőnek a termékei voltak szabályszerűen és pontosan címkézve.

És a probléma nem korlátozódik azokra a piti szélhámosokra, akik az internet sötét zugaiban húzzák  meg magukat. New York állam főügyésze 78 üveg kereskedelmi forgalomban lévő gyógynövénytartalmú étrend-kiegészítő DNS-tesztelését rendelte el, melyeket a Walgreens, a Walmart, a Target és a GNC üzletláncok árusítottak. Öt üvegből négy egyáltalán nem tartalmazott egyetlen gyógynövényt sem a címkéjükön felsoroltak  közül, s a kapszulák sok esetben főként olcsó töltőanyagokat, például porított rizst és „konyhakerti növényeket” rejtettek.

Az étrend-kiegészítők továbbá arról is hírhedtek, hogy mindenféle szerekkel dúsítják fel őket. Százhatvan különböző súlycsökkentő kiegészítőből vettek mintát, melyeket egytől egyig „100 százalékban természetesként” hirdettek, s több mint a felükben találtak különböző szennyezőanyagokat az antidepresszánsoktól egészen a merevedési zavarok elleni hatóanyagokig. A minták gyakran tartalmaztak vizelethajtó vegyületeket is, de ez legalább érthető. Az Időszakos böjt című fejezetben majd beszámolok a milliárd dolláros trükkről, a gyors folyadékvesztésről, amelynek segítségével több mint egy évszázadon át sikerült rátukmálni az emberekre az alacsony szénhidráttartalmú diétákat.

Denveri kutatók megvizsgálták az összes súlycsökkentő étrend-kiegészítőt, amit a város 16 kilométeres körzetében találtak, és arra a riasztó felfedezésre jutottak, hogy az egyharmadukhoz betiltott összetevőket adtak, 90 százalékuk pedig „ellenjavallt” alkotóelemeket tartalmazott. E készítmények leggyakoribb illegális adalékanyaga a szibutramin, a Meridia hatóanyaga, melyet még 2010-ben visszahívtak a piacról szívroham- és stroke- kockázata miatt, s amely most a karcsúsító kiegészítők okozta pszichózisesetek gyanúsítottja. Az internetről vásárolt, „tisztán természetes”, „ártalmatlan”, „hagyományos gyógynövénykeverékekként” hirdetett súlycsökkentő étrend-kiegészítők elemzése során is az derült ki, hogy egyharmaduk tartalmazott jókora adag szibutramint, a maradék pedig koffeint. De mi, fogyasztók vajon nem érezzük meg az étrend-kiegészítőnkhöz adott koffein hatását? Aligha, amennyiben a készítmény temazepamot is tartalmaz - ez egy szigorúan ellenőrzött benzodiazepin-hatóanyagú nyugtatószer, amely a koffeinnel szennyezett étrend-kiegészítők felében megtalálható. És az FDA nem rendeli el a pancsolt étrend-kiegészítők visszahívását az üzletekből? Dehogynem, ám a pirulák csakhamar újra felbukkannak a polcokon. Huszonhét készítmény ismételt tesztelését végezték el legalább hat hónappal a visszahívás után, és kétharmaduk továbbra is tartalmazott betiltott szereket. Ráadásul az ismételt vizsgálatok során a 27 kiegészítőből 17-ben egy vagy több további betiltott összetevőt találtak. És sajnálatos módon a gyártókat nem büntetik kellőképpen az előírások megszegéséért. Ahogyan a Tudományos Gyógyászatért Intézet (Institute fór Science in Medicine) alapító tagja megfogalmazta: „A szabálysértési bírságok elenyészőek a profithoz képest.”