Az élelmiszeripari cégek a mozgásszegény életmódot okolják. „Ha valamennyi fogyasztó végezne egy kis testedzést - nyilatkozta a PepsiCo vezérigazgatója -, az elhízás mint probléma nem is létezne.” A Coca-Cola még egy lépéssel tovább ment, és 1,5 millió dollárt költött a Global Energy Balance NetWork (Globális Energia egyensúly Hálózat, nonprofit cég) létrehozására, hogy minél jelentéktelenebbnek tüntessék fel az étrend szerepét az elhízásjárványban. Kiszivárogtatott dokumentumok bizonysága szerint a cég úgy tervezte, hogy a kirakatszervezetet „fegyverként” vetik be az elhízásról folyó „párbeszéd megváltoztatására” ama „háborúban” amelyet a Coca-Cola a közegészségügyi szakma ellen vív. Ez a taktika olyan elterjedt az élelmiszer- és italcégek körében, hogy külön nevet is kapott: karcsúra mosás. Bizonyára hallottad már a „zöldre mosás” kifejezést - ezt ugyebár ama vállalatok praktikáira használják, amelyek álságosán környezetbarátnak állítják be magukat. A karcsúra mosással pedig azoknak a cégeknek a tevékenységét minősítik, amelyek közvetlenül hozzájárulnak ugyan az elhízás járványának terjedéséhez, mégis az egészséges életmód elszánt védelmezőinek szerepében tetszelegnek. Példának okáért a Nestlé, a világ legnagyobb élelmiszergyártó cége egy hirtelen arculatváltást követően immár „a világ vezető táplálkozási, egészség- és wellnessvállalatának” címezi magát. Bizony, ez ugyanaz a Nestlé, a Nesquik termékek, a Cookie Crisp gabonapehely és több mint száz különböző édességmárka köztük a Butterfinger, a KitKat, a Goobers, a Gobstoppers, a Runts és a Nerds - elhíresült gyártója. A cég egy másik szlogenje így hangzik: „Jó étel, jó élet” (Good Food, Good Life). Megengedem, hogy a Raisinets mazsolás csokidrazséjuk valóban rejt magában némi gyümölcsöt, ám a vállalatról egészében mégis inkább Gombóc Artúrra asszociálok, semmint a wellnessre. Elég, ha annyit mondok, hogy a „Mit tesz a Nestlé az elhízás ellen?” honlapon az „Olvasson a Nestlé Egészséges gyermekek programjáról” hivatkozásra kattintva az „oldal nem található” hibaüzenet jelent meg a képernyőmön. Mindenesetre úgy tűnik, a nagyvállalatok addig sulykolták, hogy a mozgásszegény életmód minden bajunk okozója, míg sikerült beleverniük a fejünkbe. A Harris közvélemény-kutatásának egyik kérdésére („Ön szerint mi a fő oka az elhízás terjedésének?”) a válaszadók túlnyomó többsége (83 százalék) a testmozgás hiányát jelölte meg, és csupán 34 százalék ikszelte be a túlzott kalóriafogyasztás rubrikát. Pedig amint mára egyértelműen bebizonyosodott, a kövérséggel kapcsolatban az a legáltalánosabb téveszménk, hogy mindenért a tunya, karosszékben tespedő életmódunkat hibáztatjuk. A tudóstársadalom arra a meglehetősen egyhangú következtetésre jutott, hogy a kalóriabevitelünket szabályozó tényezők sokkal nagyobb mértékben befolyásolják a testsúlyunkat. Mi több, a szakirodalomban heves viták dúlnak afelől, hogy a fizikai aktivitásunkban beállt változások játszanak- e egyáltalán „bármiféle szerepet” az elhízásjárvány terjedésében. A kövérek számának ugrásszerű növekedésére az Egyesült Államokban és szerte a világon bőségesen elég magyarázattal szolgál a jóval nagyobb kalóriabevitelünk. Ami azt illeti, az elmúlt néhány évtizedben Európában és Észak-Amerikában inkább valamicskét emelkedett a fizikai aktivitás szintje, semmint csökkent volna. Ironikus módon e kicsiny huppanó valószínűleg csak azért mutatkozik a görbén, mert többletenergiára van szükségünk, hogy napról napra vonszoljuk egyre súlyosabb testünket a világban - vagyis az energiaráfordításunk változása nem oka az elhízás népbetegségének, sokkal inkább a következménye.
A szabályszerű testedzés azonban napi teljes mozgásmennyiségünknek csupán csekély részét teszi ki. Gondolj csak bele, mennyivel több és nehezebb fizikai munkát végeztek az emberek régebben a gyárakban, a földeken, vagy akár odahaza a háztartásban is! És nem csupán amiatt, mert a mainál jóval magasabb volt a kétkezi dolgozók aránya, és sokkalta alacsonyabb a szellemi foglalkozásúaké. Az elmúlt száz év folyamán az automatizálás, komputerizálás, gépesítés, motorizáció és városiasodás egyaránt hozzájárult az ülő életmód kialakulásához - és pontosan ebben rejlik a mozgáshiány- elmélet buktatója: A fehérgalléros munkahelyek elterjedése és a munkaerő-megtakarító eszközök és módszerek bevezetése fokozatosan ment végbe, és jórészt megelőzte a közelmúltban az egész világon bekövetkezett drámai súlygyarapodást. A mosógépet, a porszívót és a Ford T-modellt egyaránt 1910 előtt találták fel. És valóban, amikor a legkorszerűbb módszerekkel nyomon követték az egyének energiafelvételét és -leadását, nem a testmozgás mennyisége, hanem a kalóriabevitel jelezte előre a súlygyarapodást az idők folyamán. Az elterjedt téveszme, miszerint az elhízásért túlnyomórészt a mozgásszegény életmód a felelős, igen súlyos károkat okoz, hiszen a személyes meggyőződés a jelek szerint igenis kihatással van az egyes emberek testsúlyára. Akik a mozgáshiányt okolják, jóval nagyobb valószínűséggel tartoznak maguk is a kövérek táborába. Ha például bezárjuk őket egy szobába jókora adag csokoládéval, majd titokban megfigyeljük a viselkedésüket, azt látjuk, hogy sokkal több édességet fogyasztanak el ama társaiknál, akik a helytelen étrendre hárítják az elhízás ódiumát. Persze az ember mindaddig nem tudhatja biztosan, hogy a hozzáállás valójában mekkora szerepet játszik a súlyproblémájában, míg ki nem próbálja. Ezért a kutatók a véletlenszerűen kiválasztott kísérleti alanyok kezébe nyomtak egy koholt cikket, amely a mozgásszegény életmódot okolta az elhízásért, utóbb pedig megállapították, hogy ezek a személyek jóval több édességet fogyasztottak el, mint a kontrollcsoport tagjai, akik a helytelen étrendet kárhoztató cikket kaptak. Egy másik hasonló kísérlet azt az egyértelmű eredményt hozta, hogy utólag sokkal több sütit habzsoltak fel azok az alanyok, akiket egy fiktív tudományos értekezéssel meggyőztek, hogy elsősorban a génállomány felelős az elhízásért. A koholt szakcikk címe: „Aki hordozza a kövérség génjét, óhatatlanul elhízik.”
Megjegyzések
Megjegyzés küldése