Ha telített zsírokkal etetjük a laboratóriumi állatokat, e vegyületek órákon belül áthatolnak a vér-agy gáton, felhalmozódnak a hipotalamuszban, s gyulladást, leptinrezisztenciát és túltáplálkozást idéznek elő. Ugyanezt a folyamatsort egy Petri-csészében is rekonstruálhatjuk. Ha az amerikai étrend legjellemzőbb telített zsírsavjából (mely főként a húsokban és tejtermékekben fordul elő) hipotalamusz-idegsejtekre cseppentünk, olyan hirtelenséggel idézhetjük elő a gyulladást, ahogyan egy villanykapcsolót felkattintunk. Az eredeti állatkísérleteket hagyományos zsírban gazdag étrenddel végezték, de úgy tűnik, a tejzsír is kiválóan megfelel a célnak. A jó hír az, hogy amikor a kísérleti állatoknak ismét a megszokott alacsony zsírtartalmú táplálékukat kezdték adni, a hipotalamusz gyulladása is megszűnt. De mi a helyzet az emberekkel? A kísérleti állatok eredményei alapján általában igen bajos következtetéseket levonni, és ez alól az elhízás kutatása sem jelent kivételt. Először is, az emberek nem kaphatnak ugyanolyan táplálékot, mint a kísérleti állatok. Az állatizsiradék-alapú rágcsálóeleség zsírtartalma 60 százalék körül van. Ám még a szalonna is csupán mintegy 40 százalék zsírt tartalmaz, úgyhogy hiába váltanál át egy kizárólag szalonnából álló étrendre, továbbra sem vinnél be a szervezetedbe olyan arányban zsírt, mint a kísérleti rágcsálók. Mivel az állatkísérletek alapján ilyen nehéz helytálló következtetésekre jutni, csak akkor tudhattuk meg, hogy elhízott embereknél is előfordul-e ugyanez a fajta hipotalamuszgyulladás, amikor a kutatók nagy felbontású MRI-vizsgálatokkal ellenőrizhették a tényállást. Amikor pedig a látottakat összevetették a boncolásokból származó agyi metszetekkel, bebizonyosodott, hogy a képalkotó vizsgálatok valóban a hipotalamikus gyulladás sajátos jegyeit mutatták. Az idegek gyulladásba jöttek, ám nem károsodtak súlyosan, ami azt sugallta, hogy az egész folyamat visszafordítható lehet. (A bariátriai műtétek után mintegy 10 hónappal a hipotalamikus gyulladás vizsgált esetei mit sem javultak, ám ennek oka talán az lehet, hogy a vertikális gyomorplasztika rákényszeríti ugyan a pácienst az elfogyasztott étel mennyiségének csökkentésére, ám minőségi változást nem feltétlenül eredményez a táplálkozásban.)
Randomizált keresztezett vizsgálatok tanúsága szerint, ha titkon növeljük az alanyoknál a telített zsírok bevitelét, visszafordítható negatív változásokat idézünk elő az agyműködésben, a kedélyállapotban, a nyugalmi anyagcsereértékben, ezenkívül gyulladásos folyamatokat indítunk be, sőt a testmozgástól is elvesszük az emberek kedvét. A vizsgálat résztvevői a telített zsírokban gazdag étrend mellett 12-15 százalékkal csekélyebb fizikai aktivitást mutattak, mint a telített zsírokban szegény diétán. Ráadásul nem szabad elfelejtenünk, hogy a kutatók egy telített növényi zsiradékot - pálmaolajat - használtak a kísérleteikben, melyek egyes tejmentes sajtkészítményekben, vegán szendvicskrémekben és más feldolgozott szemétkajákban is megtalálhatók; tehát a gyulladáscsökkentő diéta nem csupán annyit jelent, hogy több növényi alapú élelmiszert eszünk, hanem azt, hogy konkrétan olyan étrendre állunk át, ami a teljes értékű, feldolgozatlan növényi táplálékokon alapul.
Az emlékezet központja az agyban a hippokampusz, mely strukturálisan két fejjel lefelé álló tengeri csikóra emlékeztető képlet, mélyen beágyazva a halántéklebenybe. Az Alzheimer-kór az elsők között támadja meg ezt a területet. Ha az agy anyagcsere-központjának telített zsírok okozta gyulladásos károsodása hozzájárul az elhízáshoz, vajon mit művelhet ugyanez a károsodás a memóriaközpontunkkal?! Amikor kísérleti állatokat telített zsírokkal (állati zsiradékkal) etetnek, hippokampuszuk idegsejtjei 72 órán belül a túlterhelés jeleit mutatják. Az ezt követően jelentkező memóriazavarok és elhízás ördögi kört indítanak be, melyben a telített zsírok károsítják a hippokampuszt, az emlékezet meggyengülését okozva, ami még nagyobb mennyiségű zsír elfogyasztásához vezet- mintha csak az állatok elfelejtették volna, máris mennyire meghíztak -, további agykárosodást, kognitív diszfunkciót és súlygyarapodást okozva. Ezek az eredmények arra ösztönözték a tudósokat, hogy embereken is végezzenek hasonló vizsgálatokat. Az alanyok agyáról 4 év eltéréssel készített MRI-felvételek bizonysága szerint a főként feldolgozott termékeken és húskészítményeken élő egyének hippokampusza ez idő alatt szignifikánsan összezsugorodott egészségesebb étrendet követő társaikéhoz képest. A telített zsírok nagymértékű fogyasztását a kognitív képességek hanyatlásának felgyorsulásával is összefüggésbe hozták, ám megfelelő vizsgálatok híján sokáig nem tudták, melyik az ok és melyik az okozat. A kutatók tehát magas zsírtartalmú ketogén diétára fogták az alanyokat, és már 7 nap elteltével megerősíthették, hogy a kognitív képességeik meggyengülnek, a reakcióidejük megnő, és kevésbé képesek összpontosítani a figyelmüket. Egy másik kutatócsoport megállapította, hogy a zsírban gazdag étrend mindössze 5 nap leforgása alatt az agyi funkciók hanyatlását eredményezte: „Csökkent az információk visszakeresésének gyorsasága az emlékezetből, gyengült az intenzív összpontosítás képessége, és a résztvevők nehezebben tudtak elvégezni egy összetett magasabb rendű feladatot, amely igénybe vette a munkamemóriát és koncentrációt követelt.” Már napi egyetlen egészségtelen étkezés is képes 4 nap alatt visszavetni az agyműködésünket. Ausztrál kutatók a részt vevő férfiak és nők véletlenszerűen kiválogatott egyik csoportjának telített zsírokban és hozzáadott cukorban gazdag fogásokat, a másiknak viszont egészségesebb táplálékot adtak reggelire 4 egymást követő napon keresztül. És mindössze ennyi kellett, hogy jelentős romlás következzen be a hippokampuszfüggő tanulási készségek és az emlékezet terén. A résztvevőket például utasították, hogy ismételjenek el magukban néhányszor egy 12 szóból álló listát, majd 20 perccel később próbálják meg visszaidézni. Az alanyok zöme a szavak mintegy 90 százalékára emlékezett. Ám a zsíros reggelit fogyasztó csoport tagjainak teljesítménye 4 nap múltán nagyjából 75 százalékra esett vissza. Noha a zsírban gazdag reggeli szintén tartalmazott hozzáadott cukrot, a teljes cukorbevitel a 4 nap folyamán állandó maradt, és nem tért el a kontrollcsoportétól, ám a bevitt telített zsírok mennyisége megkétszereződött.
A zsíros reggeliket a jelek szerint a résztvevők interocepciója, vagyis ama képessége is megsínylette, hogy híven észleljék testük belső állapotát. Magyarán szólva a zsírban bővelkedő reggeliket fogyasztó alanyoknak mintegy 70 kalóriával többet kellett bevinniük, hogy a jóllakottság és telítettség ugyanazon érzését tapasztalják. Márpedig az éhségérzékelés eltompulása az emlékezet meggyengülésével kombinálva eszményi helyzetet teremt a súlygyarapodáshoz. A hippokampusz károsodása szerencsére visszafordítható. A kutatók úgy vélik, hogy a négy zsíros étkezés okozta funkciózavarok már 4-6 hét alatt is nyom nélkül eltűnhetnek. Jóllehet a résztvevők teljes cukorbevitele nem változott, a kutatók szerint az agyfunkciók hanyatlásának legvalószínűbb oka a „reggelibombával” bevitt telített zsírok és hozzáadott cukor együttes hatása volt. Kimutatták, hogy egyetlen telített zsírokban gazdag étkezés (mondjuk egy sajtburger és egy nagy sült krumpli) 25 százalékkal növeli testünk egészének inzulinrezisztenciáját. Ha ezt a hozzáadott cukrok hatásával súlyosbítjuk, a vércukorszintünk könnyen olyan magasra szökhet, hogy hozzájáruljon a hippokampusz funkciózavarához. Ahogyan a kísérletről beszámoló orvosi folyóirat szerkesztője megfogalmazta, a telített zsírok egyetlen lökete is „valóságos csapást mér” a szervezetre.
Ha úgy döntünk, hogy a jövőben több gyulladáscsökkentő és kevesebb gyulladáskeltő élelmiszert fogyasztunk, megelőzhetjük, illetve kezelhetjük agyunk étvágyszabályozó rendszerének károsodását, ami előidézi - és állandósítja - az elhízást. Az étrendi gyulladásos index szerint táplálékaink közül egyértelműen a kurkuma bír a legerősebb gyulladáscsökkentő hatással, ezt követi a gyömbér és a fokhagyma, az italok között pedig a zöld és a fekete tea vezeti a listát. Táplálékaink leghatékonyabb gyulladáscsökkentő összetevői a rostok és a fiavonok. Az étkezési rostokat valamennyi teljes értékű növényi táplálékban megtaláljuk, ám legkoncentráltabban a hüvelyesekben, például a babban, sárgaborsóban, csicseriborsóban és lencsében vannak jelen. A fiavonok pedig olyan növényi vegyületek, amelyek legnagyobb mennyiségben bizonyos konyhakerti fűszernövényekben, zöldségfélékben és gyümölcsökben fordulnak elő - az amerikai étrendben legjobb forrásai a petrezselyem, a kaliforniai paprika, a zeller, az alma és a narancs. A legmagasabb flavontartalommal rendelkező ital a kamillatea. Élelmiszereink leginkább gyulladáskeltő alkotóelemei a telített zsírok és a transzzsírok. Az Egyesült Államokban a telített zsírok 5 legfőbb forrása lényegében a sajt, az édesség - például a sütemények és a fagylalt a csirke- és disznóhús, valamint a hamburger. Mivel a hozzáadott transzzsírokat szerencsére betiltották, e vegyületek egyedüli megmaradt forrásai az élelmiszer-kínálatban a húsfélék és tejtermékek, melyek kis mennyiségben természetes módon tartalmazzák őket, illetve a növényi olajok finomítása során keletkező transzzsírok.
Összefoglalva tehát a klinikai gyakorlatban a gyulladáscsökkentő diéta elsősorban és mindenekelőtt
„a teljes értékű növényi alapú étrendet" jelenti. Mint említettem, korántsem minden növényi alapanyagokból készült élelmiszer gyulladáscsökkentő hatású (a trópusi olajok szemléletes ellenpéldával szolgálnak), s éppígy nem minden állati eredetű táplálék gyulladáskeltő. A halakban megtalálható ómega-3 zsírsavak például az étrendi gyulladásos index szerint gyulladáscsökkentő vegyületeknek minősülnek. Noha a halolaj egészséges egyének esetében nincs kihatással a szisztémás gyulladásra, a krónikus betegségekben szenvedőknél lejjebb szállíthatja a gyulladásos markerek értékét. Különös módon a növényi ómega-3 források, például a diófélék fogyasztásával ellentétben a halban gazdag étrend a jelek szerint nem csökkenti a gyulladásos betegségek okozta elhalálozások számát. Ennek talán az lehet az oka, hogy az ómega-3 jótékony hatását ellensúlyozzák az ipari méreganyagok, melyek mára a tengeri tápláléklánc jelentős részét szennyezik.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése