Egészséges élet

  Ennek az országnak a lakói egyszerűen  meg  vannak veszve a csodagyógyszerekért. Ám  bármilyen  széles skálája áll is rendelkezésünkre az FDA által engedélyezett fogyasztó hatású szereknek napjainkban, csupán minden ötvenedik elhízott páciensnek írtak fel ilyen készítményt valaha is. Hogy lehet ez? Nos, részint azért viseltetünk ilyen erős ellenérzésekkel a súlycsökkentő szerekkel szemben, mert elődeik vajmi kevéssé voltak csodálatosak: csaknem mind hatástalannak, vagy épp kártékonynak bizonyultak. Hiába kapják meg a forgalombahozatali engedélyt, a fogyókúrás szerek túlnyomó részét rövidebb-hosszabb idő után rendre kivonják a piacról valamilyen előre nem látott mellékhatás miatt, amely miatt veszélyt jelenthetnek a nagyközönségre. Ahogyan a Zsírgátlók című fejezetben bővebben is kifejtem, az egész történet a DNP nevű rovarirtó szerrel kezdődött, mely azzal kecsegtetett, hogy biztonságosan feloldja a zsírt - csakhogy helyette az emberek szeme világát oltotta ki...

  A sebésztársadalom hevesen tiltakozik az  ellen,  hogy sokan belsőleges állkapocsösszedrótozásként fitymálják a bariátriai műtéteket, mondván, az orvosok összevissza szabdalják az egészséges belső szerveket csak  azért, mert az emberek képtelenek fegyelmezni az étvágyukat. A szakterület képviselői már azon gondolkoznak, hogy  inkább „anyagcsere-javító műtétekként” kellene hivatkozniuk a tevékenységükre, mivel állítják, hogy az anatómiai átalakítások páratlan  élettani  előnyökkel járnak. Bizonyítékként a sebésztársadalom a 2-es típusú cukorbetegség figyelemre méltó remissziós arányára hivatkozik. Súlycsökkentő műtétek után az elhízott cukorbetegek mintegy 55 százalékánál, és a kórosan elhízott diabéteszesek 75 százalékánál remisszió áll be, ami annyit jelent, hogy gyógyszeres kezelés nélkül is normalizálódik a vércukorszintjük. A javulás a műtét után alig néhány  napon belül bekövetkezhet. A beavatkozást követő 15 éven belül a páciensek 30 száza...

 Miután áttekintést kaptál az elhízás okairól és következményeiről, lássunk hozzá ama megoldások seregszemléjéhez, melyeket az eddigiekben a súlyfölösleg ellen bevetettek - és vizsgáljuk meg, hogy vajon valóban képesek-e hatékonyan kiiktatni az alapvető okot. Az  elhízás kezelését régóta elhiteltelenítik a szélhámosok, svindlerek és kuruzslók üzelmei és hamis  csodagyógyszerei. Még a bariátriai gyógyászat (a görög barosz, azaz súly szóból) modern tudományterületére is rávetül a „sarlatánság alattomos árnya”. Az embereket elámítja a gyors és erőfeszítés nélküli karcsúsodás varázsszereinek hírverése, s azután magukat ostorozzák, amiért náluk nem következik be a csoda, vagy azt képzelik, hogy az anyagcseréjükkel vannak súlyos  bajok.  A spektrum másik végén pedig azokra a borúlátó-vészmadár orvosokra bukkanunk, akik váltig hajtogatják, hogy „a kövérek eleve kövérnek születtek, és ez ellen nincs mit tenni”. Az igazság pedig valahol a két megközelítésmód között rejli...

  Úgy tűnik, mára hozzáedződtünk az elhízás halálos fenyegetéséhez. Ha fellapozzuk az 50 évvel ezelőtti orvosi szakirodalmat, amikor a kövérség még nem számított bevett normának, sokkal vészterhesebb leírásokat találunk róla: „Az elhízás mindig tragikus jelenség, mely riasztó kockázatokkal jár.” És ehhez még igazán kövérnek  sem kell lenni! Megvizsgálva az évente 4 millió halálesetet, amelyeket a testzsír túlzott felhalmozódásának tulajdonítanak, megállapíthatjuk, hogy az áldozatok közel 40 százaléka csupán túlsúlyos volt, nem elhízott. A  Harvard két elhíresült tanulmányának eredménye szerint már azok is a súlyos krónikus betegségek megnövekedett kockázatával néznek szembe, akik kora felnőttségüktől a középkorúságukig csupán 5 kilót szednek fel. Ám fordítva is igaz a dolog: már egy csekély súly csökkenés is jelentős egészségügyi előnyökkel járhat. A jó hír, hogy a legveszedelmesebb zsírszövetet adjuk le  a legkönnyebben. Úgy tűnik, a testünk igyekszik először az a...

  Akadnak persze tamáskodók is, akik szerint az elhízás egészségügyi következményei tisztázatlanok, vagy éppen jócskán eltúlzottak. Valószínűtlen csodabogarak  tarkabarka csoportja ez: vannak köztük feministák, bizarr elméletalkotók és New Age-mániások éppúgy, mint „szélsőjobboldali, fegyverpárti Amerika-rajongók olyan honlapokkal, melyek harsogva hirdetik, hogy a kövérség veszélyeit sulykolok kommunista paternalisták, akik egyszerűen nem hagyják, hogy jól érezzük magunkat a bőrünkben”. És akkor még nem is ejtettünk szót a „kövérvédő aktivistákról”, akik megpróbálják elbagatellizálni az  elhízás veszélyeit. A Testalkat- és Súlyalapú Diszkrimináció Tanácsának (Council on Size and Weight Discrimination) egészségügyi érdekképviseleti igazgatója  rutinszerűen részt vesz az elhízás témájában tartott konferenciákon és kormányzati fórumokon, holott ő maga jelentette ki, hogy „nem igazán érdekel az [egészség] kérdése” és „Istenem, úgy utálom a tudományt”. Azoktól az aktivist...

  A túlsúllyal összefüggő temérdek betegségből eredő egészségügyi költségek évente és fejenként csaknem 2000 dollárra rúgnak, miközben a számos egészségügyi komplikációval küzdő elhízott munkavállalók egészségbiztosítása akár 10 ezer dollárral is megemelheti a munkaadók költségeit soványabb társaikéhoz képest. A pimasz diszkrimináción túlmenően ez is oka lehet a túlsúlyos dolgozókat érintő bérrésnek, hiszen a cégek igyekeznek ellensúlyozni többletköltségeiket. Az egészségügyi többletköltségeken és a kiesett munkanapok miatti csökkent termelékenységen túlmenően a hosszú távon fennálló elhízottság teljes egy főre eső élettartam­ költségét több mint 200 ezer dollárra becsülték. Egyes becslések jelenleg mintegy 150 milliárd dollárra teszik az elhízás költségét a teljes nemzetre vetítve, ami évente újabb 50 milliárddal növekedhet 2030-ig, miközben a „baby boom”, azaz a nagy népességrobbanás nemzedékének egyre súlyosabb tagjai lassan megöregszenek. A Műkén Intézet úgy taksálja, hogy az e...